Kalkó József
Johan Oscar Smith
Johan Oscar Smith (1871. október 11. – 1943. május 1.).
Smith a norvégiai Fredrikstadban született , és keresztény családban nőtt fel. Korai éveiben három különböző városban élt: Fredrikstadban, Kristiansandban és Oslóban.
Tizenöt évesen, miután elvégezte az iskolát és az órási szakmunkásképzést, Smith tengerre szállt. Tizenhét évesen csatlakozott a norvég haditengerészethez, ahol a következő negyven évben szolgált. Smith hat év katonai kiképzést végzett, osztályának legtetején végzett, és megkapta a főtiszti rangot.
Smith 1902-ben feleségül vette Pauline Pedersent. Hat gyermekük született.
A „Smith” vezetéknév nem norvég. Smith apja, név szerint Christian Johannessen, a nevét Christian Johannessen Smithre változtatta (mielőtt Johan Oscar megszületett), hogy felkészüljön az ausztráliai vagy új-zélandi emigrációra . Mégsem emigrált, de az új név a családban maradt.
Mindenféle képmutató vallásoság és felekezetiség ellen küzdött. Soha nem akart új felekzetet, vallást alapítani. Embereket Istenhez és nem magához kötötte.
Elias Aslaksen
Elias Aslaksen (1888–1976)
Alsaksen a Norvég Királyi Haditengerészethez jelentkezett , és a Norvég Tengerészeti Akadémián tanult , ahol 1910-ben végzett az akadémia történetének legjobb hallgatójaként.
Aslaksen 1908-ban találkozott Johan Oscar Smith-tel, miközben mindketten a haditengerészetnél szolgáltak. Aktív keresztény lévén Aslaksen azt tervezte, hogy Kínába utazik misszionárusként, és egy rövid ideig tanult egy angliai Bibliaiskolában . A Smith-tel folytatott folyamatos levelezést követően Aslaksen aktívvá vált Smith missziós munkájában. Az első világháború alatt Aslaksen a haditengerészetnél szolgált, járőrözve Norvégia partvidékén. Miközben Norvégia déli és nyugati partjának különböző kikötőiben tartózkodott a parton, aktív és lelkes misszionárius volt, és a bűn feletti győzelem által a megszentelődés üzenetét hirdette, amit Smith is hirdetett.
Miután elhagyta a haditengerészetet, Aslaksen életét a közösség építésének szentelte és a csoport növekedésének és fejlődésének vezető személyiségévé vált.
A későbbi években Aslaksen Dániába, Németországba, Finnországba, Hollandiába és Angliába utazott, ahol kis közösségek jöttek létre.
Bár Aslaksen főként az közösségért végzett munkájára összpontosított, jelentős mértékben hozzájárult a társadalomhoz. Jelentős szerepe volt a keresztények katonai szolgálatban elfoglalt helyzetének igazolásában a Bibliából kiindulva, hogy a keresztények részt vehetnek és kell is a katonai szolgálatban. Tágabb értelemben ez a keresztény értékek meghatározásához vezetett, amely magában foglalta a kötelességet és a hűséget a társadalom iránt, amelyben élünk.
Termékeny író volt, számos cikket, könyvet és éneket írt. Képmutató vallásoság és felekezetiség ellen küzdött. Számos cikke és beszéde teljesen világos képet mutat gondolkozásáról és felfogásásról.
Aslaksen a norvégiai Hønefossban halt meg 1976. május 10-én.
Sigurd Bratlie
Sigurd Rudolf Guldbrandsen Bratlie (1905. július 27. – 1996. január 24.)
Bratlie a norvégiai Nordstrandban született , és kilenc gyermek közül a legfiatalabb volt. Szakmája szerint szabó volt.
Bratlie 1920-ban egy istentiszteleten találkozott Johan Oscar Smith-tel. Misszionárusként sokat utazott , és a nemzetközi média érdeklődésének középpontjába került, amikor 1978-ban 143 napra bebörtönözték Bagdadban, Irakban, mert keresztény összejöveteleket tartott . 1974-ben Romániában is letartóztatták, mert missziós tevékenységet folytatott. Számos írása jelent meg amibe bemutaja a kémutató vallásosságot és felekezetiséget, amitől szabadnak kell lenni minden kereszténynek.
1996. január 24-én (90 évesen) halt meg Oslóban.
Illés Mátyás
Illé Mátyás (1935. május 25. – 2019. április 28.)
Illés Mátyás Pancsován, a volt Jugoszlávia területén született.
Életét már gyerekorában Istennek szentelte, égett az szíve az eberekért, így nem volt kérdés, hogy lekipásztori szolgálatot választ, ezért elvégezte a Baptista teológiát.
Különböző baptista gyülekezetekben szolgált, többek között vajdasági Nagykikndán, és Padén is, ahol az 1960-as években kapcsolatba került nyugati testvérekkel akik a győzelmes életet hírdették. Megísmerve őket és életüket, szoros kapcsolatba került velük. 1969-ben elindította a „Jézus Nyomdokain” című folyóiratot, amely igyekezett felébreszteni a szunnyadó, közömbös és élettelen keresztény közösségeket, és küzdött a képmutató vallásoság és felekezetiség minden formája ellen. Missziómunkát végzett Romániában, Magyaroszágon és a volt Jugoszlávia területén.
Deák Gusztáv
Deák Gusztáv (1937. június 5. – 1998.)
Mint pünkösdi prédikátor volt lehetősége sokat beszélni az új és élő útról a vallásos világban, és égő vágya volt, hogy világosságot kapjanak mindazok, akik hallgatták, erre a nagy lehetőségre mely fel van kínálva nekünk akik hiszünk. Később egy alkalommal radikális lépésre szánta el magát – nyilvánosan lemondott prédikátori tisztségéről. De miután az ő emberi dicsőségéről lemondott, Isten ekkor kezdte benne a megszentelő munkát, ami az utolsó időkben nyilvánvalóvá lett, és be lett fejezve.