Igazi szabadság

Szerző: Elias Aslaksen –

Bevezetés

Semmit nem lehet jobban félreérteni, mint a krisztusi szabadságot. Szabadságra hívattunk el, erre nézve ugye nincs kétség. Hogy ez a szabadság miben áll és mit nem foglal magába, ez volt és marad a nagy kérdés.

Erről sok igen különböző felfogás létezik. Ezért van a szívemben ennek a kis könyvnek a megírása, hogy tisztázzuk, miből áll a krisztusi szabadság.

Az igazi szabadsághoz képest, melyre elhívattunk, minden mást hamis szabadságnak vagy szolgaságnak nevezhetünk.

I. Szabadnak lenni a bűntől

Ján.8,31-36.

Valamit tenni, amiről előre tudjuk, hogy az Isten Igéje és akarata ellen van, ezt úgy hívjuk, hogy vétkezni vagy bűnt cselekedni. Vagyis elesni a kísértésben. A fent megjelölt Igékből teljesen világosan látható, hogy ettől Krisztus egészen meg akar szabadítani. Ez ugyan az, mint győzelmesen élni. Ennél dicsőbb szabadságot el sem képzelhetünk: Mindig győzni! Sohasem vétkezni! Ennek a szabadságnak az ellentéte az a szolgaság, ami Jézus szavai szerint így hangzik: „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.”

II. Szabadság az ó emberünktől, az énünktől és a testi természetünktől.

Róm.6,6. Gal.2,19-20. 5,24. 6,14.

Minden tudatos bűn az ó emberünktől származik. Az az általános, hogy vétkeznek és megbocsájtást nyernek arra. Így folytathatjuk azt az egész életünkön keresztül. Él az ó ember és ezért hatékony is és az ember tovább vétkezik és vétkezik. Sokan úgy beszélnek az ó emberükről, mintha magától értetődő lenne, hogy az él és továbbra is mindig élni fog. Ők tehát egyáltalán nem hisznek Isten Szavában és éppen ezért hitetlenül gondolkodnak és beszélnek, mert hiszen Isten Szava azt mondja, hogy a mi ó emberünk Krisztussal együtt megfeszíttetett. Ha hiszünk ebben az Igében, akkor ezáltal mindenkorra szabadok lehetünk az ó emberünktől, melyet az írás a test (bűn természet) cselekedeteinek nevez. Gal.5,19.

Dicső szabadság! Dicső győzelem!

III. Áron vétettetek meg; ne legyetek emberek szolgái.

I.Kor.7,23.

Emberek szolgája lenni és hagyni hogy mások uralkodjanak rajtunk, ez teljes egészében méltatlan hozzánk. Sirák mondja: „Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz.” Sirák 33,20.

Dicső szabadság! Szabadság attól, hogy másokat engednénk uralkodni magunkon! Szabadság mások diktatúrájától!

Ez egy hatalmas fejezet. Gyakran előfordul, hogy valaki hagyja, hogy a másik uralkodjon rajta. Szabály szerint az utóbbi erős személyiség, míg a másik gyenge. A gyenge szeretne segítséget és az erős szívesen akar segíteni. De ahelyett, hogy ezt krisztusi módon tennék, gyakran az történik, hogy az egyik a másikon uralkodik. Ekkor úgy néz ki a dolog, mintha az egyik az úr lenne, a másik az úr kutyája. Egyszer szabad volt hozzájárulnom ahhoz, hogy egy istenfélő és jámbor testvérnő valóban meg lett szabadítva az uralkodónőjétől. Ez csodálatos és dicső élmény volt. A szabaddá tett lélek valóban hűséges nővérré vált az úrban.

Az emberek egyik bűnös hajlama éppen az, hogy engednek maguk felett uralkodni. Akkor az  életük bizonyos mértékben könnyebb, mert valaki más veszi át a felelősséget és dönt helyettem. Mindkét esetben mégis a bűn az, ami uralkodik! A mi dicső elhívatásunk ez: valóban szabadnak lenni. Szabadok kell legyünk attól, hogy emberek szolgái legyünk és hogy embereket szolgaságban tartsunk.

Nem úgy van, hogy csak egyetlen személyen uralkodhat az ember hanem úgy felemelkedhet, úrrá válhat, hogy az egész összejövetel felett uralkodhat. Sőt előfordul, hogy egy kisasszony vagy egy asszony az egész összejövetel diktátora lesz, vagy egy egész szervezeté, mely több gyülekezetet magába foglal. Ez szöges ellentétben van az írás világos szavaival.

Van egy rendkívül csalárd és félelmetes módja annak, ahogy az ember Isten népén uralkodhat, ugyanis amikor a kijelentések, prófétálások, a nyelveken szólás és annak magyarázatával visszaélnek. Elmondja a saját gondolatait, ahelyett hogy Istentől hozna üzenetet. Ha Jézus nevében prófétálnak, akkor sokan olyan együgyűek és tudatlanok Isten Igéjével kapcsolatban, hogy még csak annak a lehetőségére sem mernek gondolni, hogy valami hamis is jöhet ezzel. Ahelyett, hogy megvizsgálnák az elmondottakat, ahogy ezt az írás világosan mondja, vakon meghajolnak minden elképzelhető dolog előtt, ha az Jézus nevében lett kijelentve.

Ilyen módon minden elképzelhető dologgal meg lehet fogni és kötözni a lelkeket. Így azután nincs határa annak, amit diktálni enged magának, még ha az tökéletes ellentéte is Isten Szavának.

Ha nem ismerjük az írást alaposan, akkor egészen gyámoltalanok vagyunk és lehetetlen dolgoknak áldozatul esünk.

IV. Nem úgy hogy uralkodjanak a gyülekezetekben!

I.Pét.5,3.

Igen, ez dicsőséges szabadság: szabadnak lenni attól, hogy más embereken uralkodjunk! Másokon uralkodni éppen úgy hamis dolog, mint hagyni hogy mások uralkodjanak rajtunk. Engedni, hogy a világosság ragyogjon, ez jó. Az embereket a jóra inteni, ez is nagyon jó. Mégis muszáj magunkat tökéletesen távol tartani attól, hogy határozzanak felettünk. Mindenkinek meg kell hogy legyen az a tökéletes szabadsága, hogy maga döntsön. Ezt a szabadságot tiszteletben kell tartani!

V. Szabadság arra, hogy olyan sok jót tegyünk, amennyit akarunk

Jak.1,25. 2,12.

Igen, ez is egy kedves és dicsőséges szabadság. Szabadságunk van, igazán versenyezni a jóban! Szabad szolgálnod és olyan sokat adakozhatsz abból, ami a tiéd, amennyit csak akarsz. Gondold meg, ha ez meg lenne tiltva!? Akkor ez olyan lenne, mint egy erős kényszerzubbony és gyötrelmes szolgaságot jelentene mindazok számára, akik egész szívükből szeretik tenni a jót. Legyen Isten magasztalva ezért a dicsőséges szabadságért! Bűn a nagy akadály! Ha az akadály elkerül az útból, akkor teljes erővel haladunk előre!

VI. Szabadság arra, hogy szolgáljunk az összejövetelen

II.Kor.3,17. I.Kor.14,26.

Ezen a területen csődöt mondtak gyakorlatilag az egész vonalon, az egész világon az egyházakban és összejöveteleken. Alig létezik olyan összejövetel, ahol ilyen szabadság lenne és ahol ezt teljes egészében gyakorolnák. Ez szégyenfolt az úgynevezett kereszténységen. Nincs erre semmiféle mentség, mert az írás szava elég világos. Látjuk Ef.4-ből is, hogy minden szent fel kell legyen készítve a szolgálat munkájára. Ehelyett most mindenütt úgy van, hogy a hívők csak azért jönnek össze, hogy betöltsék a padokat. A dolog úgy áll: ha ezt a szabadságot gyakorolnák, akkor sok hamis szolgálat napvilágra jönne és látható lenne hogy  a vezető személyeknél hiányzik a bölcsesség, a szeretet, hosszútűrés és kitartás, ami nélkül nem tudnák elhordozni a tökéletlenséget és fonákságot. Sem nem tudnák felsegíteni és útbaigazítani azt, aki hibát követett el és ha nem jutnak ínségbe a saját tehetetlenségük miatt, úgy nem marad más hátra, mint újból gúzsba kötni és megtiltani ezt a szabadságot. Általában mindenütt ezt teszik, majdnem minden keresztény összejövetelen.

Ilyenek lettek az egyházak és lelkészek ahelyett, hogy tagok lennének a Krisztus Testében, akik kölcsönösen szolgálnak egymásnak. Gúzsba kötni vagy megtiltani ezt a szabadságot és növekedési lehetőséget, amit Krisztus reánk bízott, ez szégyen és botrányos.

VII. Szabadság a törvény szolgaságától

Róm.7,6. Gal.2,4-5. 5,1-13.

Különféle módon lehet a törvény alatt szolgaságban az ember. Szolgaságban élhet az ószövetségi törvény alatt, szolgaságban élhet az előljáróitól kapott törvények és határozatok alatt és szolgaságban élhetünk a lelkiismeretünkben lévő törvények alatt.

A szolgaság abból áll, hogy úgy gondoljuk, ezekhez a törvényekhez kell tartsuk magunkat, ugyanakkor sem szeretetünk, sem erőnk nincs ezek betartásához. Ha buzgók vagyunk ebben a szolgaságban, akkor a törvény Krisztusra vezérlő tanítómesterünkké lesz. Azután kapunk Nála szeretetet és erőt, hogy azt tegyük, amit tennünk kellett volna. Ezen a módon leszünk szabadok a törvény szolgaságától. Ekkor az újszövetség tökéletes törvénye be lesz írva a szívünkbe és a gondolatainkba, Zsid.10,16. Krisztus törvényébe jutunk, (I.Kor.9,21.) és örülhetünk, hogy szabadok vagyunk a bűntől és azért, hogy cselekedhetjük Isten minden akaratát.

VIII. Szabadság a saját lelkiismeretem követésére

I.Kor.10,29.

Nagyon általános hiba az, hogy az ember abból indul ki, hogy ha az én lelkiismeretem azt mondja: így és így tegyél, akkor a másiknak is úgy kell tennie. Igen, ez egy rendkívül általános jelenség. Ez nagyon értelmetlen dolog! Azt kellene mondanom magamnak: Ha nekem szabad a saját lelkiismeretemet követnem, úgy magától érthetően a másiknak is szabad legyen a tulajdon lelkiismeretét követnie és nem az enyémet. Tehát: teljesen tiszteletben tartjuk a másik lelkiismeretét! Teljes szabadsága legyen a saját lelkiismerete követéséhez. Dicsőséges, mély értelmű szabadság! Ha azt kívánom, hogy a másik az én lelkiismeretem kövesse, amikor az ő lelkiismerete valami mást mond, akkor bűnre csábítom őt és rossz lelkiismeretet kap.

IX. Szabadság, a saját szabad akaratom szerinti választásra,

a szabadság tökéletes törvénye szerint és azután jön az ítélet. Jak.1,25. és 2,12. Tehát ez a szabadság felelősséggel jár. Ha mindig a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk, akkor alkalmunk van látni, hogy milyen jól vagy milyen rosszul választottunk. Tanulhatunk a saját tapasztalatunkból és lépésről-lépésre jobban tehetjük. Így lesz az emberből személyiség és nem marad egy sakkfigura, akit tetszésük szerint ide-oda tologatnak. Tanítani és inteni, ez jó és szükséges, de legyen mindenkinek saját magára rábízva, hogy felfogása szerint cselekedjen, melyet a saját tapasztalataiból nyert. Isten belőlünk személyiséget akar készíteni.

X. Szabadság a Sátán gyötrésétől, zsarnokságától,

Róm.16,20.

és attól is, hogy hallgassak sokféle vádjára, akár kicsiny vagy nagy, helyén való vagy nem helyén való legyen. Ő egyszer és mindenkorra el van ítélve. Neki soha nincs igaza! Egyáltalán nincs vele semmi dolgunk. Úgy kell tekintenünk rá, mint aki le van váltva! Egyetlen szava sem érvényes. Rá hallgatni, ez bűncselekmény. Ha ezt tesszük, akkor szökevények vagyunk!

Ami a földi dolgokat és a másokkal való viszonyt illeti, arra vagyunk elhívva, hogy elszenvedjük az igazságtalanságot. Viszont az evangéliumot és a jogunkat a Krisztus Jézusban meg kell védenünk és meg kell tartanunk és ezért a mi vádolónknak és ellenségünknek, a Sátánnak ellen kell álljunk sziklaszilárdan, keményen, százszázalékosan, könyörtelenül.

Ha most egyáltalán nem kell hallgatnunk a Sátánra, egyetlen szavára sem amit mond, akkor mégis miért hallgatjuk azt mit mond?

Ha ő – Krisztus művében való hitünk által – össze lett törve a talpunk alatt, akkor miként lehetséges az, hogy  továbbra is beszéljen  hozzánk és gyötörjön?

Ő mégis gyötri – oh, milyen siralmas – az embereket. Viszont akiknek a lába alatt valóban  össze van zúzva, azokat nem tudja többé gyötörni! Dicsérve legyen Isten és áldásokban gazdag, igaz, erős és hatékony Igéje!

Igen, micsoda szabadság!!!

XI. Szabadság ahhoz, hogy szabadságot hirdessünk

„Így szólva a foglyoknak: Jöjjetek ki!” (És.49,9.) Izráel vezetői meg lettek feddve amiatt, hogy nem kiáltották ki a szabadságot! Azonban ez az, amit most az újszövetség idejében megtehetünk, szellemben és igazságban. Kiáltsuk ki a szabadságot minden területen Jézus nevében, úgy ahogy Isten Szava teszi és ahogy tanít minket. Éppen ez a feladatunk!

XII. Szabadság ahhoz, hogy mint királyok, abszolút hatalommal uralkodjunk magán a bűnön

Róm.5,17.

Igen, ez az egyik legdicsöbb Ige, ami a Bibliában csak létezik! Micsoda győzelem! Micsoda dicsőséges, határtalan királyság!

Hamis és elvetendő dolog más emberek lelkiismeretén uralkodni, úgyhogy ők emberek szolgái legyenek. Amennyire hamis dolog ez, éppen olyan igaz és jó, nemes és dicső, hasznos és gyümölcsöző, Isten kegyelme és ereje által, és az Ő munkája által, minden tudatos bűnön uralkodni!

Ezt kell tennünk, megrövidítetlenül és változatlanul, Isten dicsőségére és magasztalására! Az Ő neve legyen magasztalva! A szabadságban, melyre Krisztus megszabadított! (Gal.5,1.) Éppen ez az igazi szabadság!

Befejezés

A vallásos világ sajnos telve van hamis és beképzelt szabadsággal és épp úgy telve van szolgasággal. Bárcsak átélné igazán sok hívő, még ezekben a napokban, a valódi, áldott szabadságot!

Ezt a szabadságot – szellemileg mondva – a következő módon is kifejezhetjük: Szabadság mindenhez, kivéve ahhoz, hogy az élet Szellemének törvényeit felborítsuk és átlépjük.