Írta: Illés Mátyás 1. Ne várj el semmit se mástól, Te is úgy, mint Jézus tégy! Tanulj az Ő példájából, Hogy örökre boldog légy. Nézd e földre nem azért jött, Hogy neki szolgáljanak, És bár dicső Üdvözítő, Íme lábát mossa másnak. Kar: Csupán csak azon légy mindig, Hogy te szeress szüntelen, S hogy másnak mit tehetsz jót még, Minden gondod ez legyen! 2. Ne várd el, hogy más szeressen, S hozzád megértő legyen, Mindig készséggel segítsen, S mindent kedvedre tegyen. Mondj le minden jogaidról, Vesd el tekintélyedet. Mondj le egészen magadról, Megfeszítve énedet. 3. Ne várd el, hogy házastársad Betölti igényed mind. Múlasztás’it te ne lássad, Elkerülsz így majd sok kínt. Otthonodba majd a béke Vesz örökre lakozást, És hajlékod dísze, éke: Hogy tisztelitek egymást. 4. Ne várd a testvéri körtől, Hogy reád figyeljenek, Az emberi dicsőségből, Abból ne kelljen neked! Oly nagy ott az égi áldás, Ahol mind szolgálni kész, Nincsen ott sose civódás, Ily körből a mennybe mész.