Írta: Deák Gusztáv 1. Igaz buzgóságot kérek, Uram, Óh segíts, hogy ne csaljam meg magam. Lángolni, de nem földi dolgokért, Sóvárogni az erényeidért. 2. Közömbösség és restség szelleme Elvétessék, hadd járjak végére! Elrejtettségben vívjam harcaim, Hogy öldököljem földi tagjaim. 3. Hozd elém mind az ellenségemet, Hadd egyem őket, mint a kenyeret Anákok ők vagy óriásfiak... Mind egyre megy: nekünk egy jó falat. 4. Saját erőtől duzzadó kebel, Hamis buzgóságba ragadna el. Az ellenség ettől meg nem riad, Csak attól, ki Tőled kegyelmet kap. 5. Én nem tudom, miben lesz részem még. Fogadni vágyom mind a szenvedést, Amit vándorlásomban mérsz reám. Tudom szeretsz fiadként, jó Atyám. 6. Ezen utolsó napokban, Uram, Add, hogy megérthessem az én utam. Megragadva a céltól hadd legyek, Edényembe elég olajt gyűjtsek.