Róma 7.
Isten mindent jól teremtett. 1.Móz. 1:31. ”És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó…”. Olvassuk tehát, hogy Isten minden teremtése tökéletes.
Viszont, ha van jó, vagy van legjobb, akkor léteznie kell valaminek, ami ennek az ellentéte. Ha van világosság, akkor léteznie kell a világosság hiányából eredő sötétségnek is.
Feltételezzük, hogy ha mindig világosság van, akkor az ember nem is tudja, hogy létezik sötétség, addig amíg a világosság el nem tűnik. Viszont fordítva is igaz, ha sötétségben élünk, nem tudjuk mi a világosság, csak esetleg érezzük annak hiányát.
Így van, lett az emberrel amikor elfordult Istentől, Isten megvonta az élet fájához való hozzáférést, megszakadt a kapcsolat Istennel, nem volt ki mutassa az utat az ember számára, magára volt utalva, hogy a jót és a gonoszt meg tudja ítélni és szabadsága volt választani az egyiket vagy másikat.
Az ember önmagában nem volt képes választani a jót, mert nem volt Isten mellette, aki segítette volna őt. Mint embert hamar a látható világ szépsége és gyönyörűsége, a test kívánsága és indulata elfojtott minden szellemi érzéket és látást és cselekedte a test indulatait és kívánságait.
Annyira elfordult Istentől, hogy már nem is tudta pontosan mi az isteni jó, igazság. Noé volt az, aki kereste Istent. Isten látta ezt Noé életében és tudta, hogy Noé átadja utódainak a jónak tudását, Isten ismeretét. De látható volt, hogy partraszállás után rögtön újra előjött a gonosz és hamarosan eltévelyedtek Isten igazságától.
Isten szándéka az, hogy minden ember személyesen találja meg őt, keresse és kutassa az igazságot és kövesse azt. Minden ember személyesen ismerje meg Istent és nem embereket, emberi okoskodásokat kövessen. Ezért zavarta össze Bábelben az emberiséget, mert ő nem egy ilyen földi egységet akart. Jézus is erről tett bizonyságot Máté 10:34-37. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”
Ezért hívta ki Ábrámot is a rokonságából, mert látta, hogy igaz szívű és istenfélő és gyerekeit is erre fogja megtanítani. De látjuk, hogy Ábrahám többször is elbukott, hitetlen volt ezért született Ismael. Izsák bár hűséges volt, Jákób már csalt, Jákób fiai pedig gonoszak voltak, kivéve József, akit eladtak Egyiptomba. Isten Józseffel volt, hogy megmentse családját, majd miután meghalt Mózest hívta el a nép megmentésére.
Hogy miért tette ezt Isten? Mert látta, hogy bár az ember maga választotta, hogy majd maga boldogulni fog a jó választásában, mégsem tudott. Mivel elfordultak Istentől, Isten engedte ezt nekik, de látta tévelygésüket, nyomorukat, hogy minden gondolatuk gonosz, ezért könyörülni akart rajtuk és segíteni akart nekik (nekünk). Az igazi segítséget, amiről már Énok is prófétált és a többi próféta is, amit Isten elhatározott szívében, hogy elküldi, még annak nem jött el az ideje. De adott az emberiségnek oly módon segítséget, hogy az istenkereső és istenfélő emberekhez szólt és hívta el szolgálatra, küldött prófétákat, akik prófétálták Isten igazságát és utat mutattak az emberiségnek és nem csak a zsidó népnek. Bár látjuk, hogy a prófétákat, majdnem mind megvetették és megölték.
Amikor Mózes kivezette a népet Egyiptomból, látta, hogy semmilyen fogalmuk nincs Istenről és igazságáról, ezért adott egy újabb segítséget a törvényt. A törvény egy alap igazságokat összefoglaló írás, ahogy ma az országoknak is van alaptörvényük.
Így ismerte meg Izrael népe Isten alapvető igazságát és ennek ellentétét is a bűnt. Amíg nem volt leírva, addig nem mondhatták arra, hogy bűn mert nem volt leírva. Ha valaki valakit megölt, akkor ha volt ki, például a rokonok bosszút álltak rajta, de ha nem volt senki aki bosszút állt volna rajta, akkor élte tovább az életét. Mikor Mózes átadta a törvényt, már nem volt pardon, a törvény lecsapott, és ítélt, és megölt.
A törvény segítség volt megismerni Istent, felismerni a bűnt, de sajnos Izrael népe újra és újra elfordult tőle és más istenek után járt, vagyis fordult a látható világhoz. Mivel a törvény is kőbe volt vésve, papírra volt írva, a papok, írástudók, királyok ostorozták a népet annak betöltésére, de ebben nem volt köszönet, mert csak egy külső álszentség alakult ki belső élet-tartalom nélkül, igazi istenismeret nélkül. A törvény betartása volt a fontos, igazi istenfélelem nélkül, egyáltalán nem Ismerték Istent, és a törvény szellemiségét sem, illetve azt sem, hogy az miért adatott.
Ebben a korszakban, amikor már Isten elérkezettnek látta az időt küldte el Fiát, Jézust, hogy újra megbékéltesse az embereket Istennel, hogy újra személyes kapcsolatba kerüljenek vele és személyes vezetésük legyen a jó követésére és cselekvésére. Megmutatta a törvény lényegét, szellemiségét és rávilágított Isten valódi lényegére, igazságára és megmutatta, hogy csakis Isten képes arra, hogy segítséget adjon a jó és a rossz megkülönböztetésére és a jó cselekvésére. Ha segítségül hívjuk nevét, akkor ő megsegít, megőriz a gonosztól.
Jézus magára vállalta az elkövetett bűneink büntetését, ami elválasztott Istentől és ha hozzá jövünk, megtérünk akkor megbocsátja bűneinket. Ilyen alapon közvetlenül járulhatunk a kegyelem királyi székéhez és kérhetünk kegyelmet és segítséget Istentől, megbocsátást és győzelmes életet. Ily módon formálódunk át isteni természetre. Ily módon a belénk ivódott, természetünkbe ívódott bűnt, ezt a bűn természetet, lépésről lépésre felismerjük és kárhoztatjuk Isten világosságában és azt nem cselekedjük meg, vagyis elhal bennünk és létrejön egy új, belénk ivódik az új, isteni igazságból fakadó, új isteni természet.
Most valósul meg az, ami kezdetektől fogva Isten szándéka volt, hogy minden embernek Istentől függő személyes vezetése legyen.
Ebből láthatjuk, hogy a mai keresztény és keresztyén egyházak és karizmatikus gyülekezetek, amikor szabályrendszeren és hatalmi ágakon, vagy magukat előtérbe helyező álapostolokon keresztül akarnak közösségeket, gyülekezeteket vezetni és irányítani, elfordulnak az üdvösség forrásától, Krisztustól, az evangéliumtól, és visszatérnek az ószövetségi mintához, ami valójában nem vezet az új életre, isteni természetre, hanem foglyul ejtik a lelkeket, magukhoz kötik és kárhozatba taszítják őket.
Titus 2:11-14. „Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.”
Isten üdvözítő kegyelme minden embernek megjelent. Itt minden emberről van szó. Itt már nincs kiváltsága senkinek, hanem kiváltsága van mindenkinek ezt a kegyelmet elfogadni és élni általa.
Jézus elküldte a Szent Szellemet, aki megtanít, elvezet minden igazságra. János ev. 16:13. „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek” Amikor a Szent Szellem vezet minket és az ő szolgálatába állunk, akkor mutatja meg Istent nekünk. Ez nem a törvény ellen megy, hanem túlmutat rajta, vagyis sokkal többet ismerünk meg Istenről, mint amit a törvény megmutatott. Meglátjuk a bűn természetét életünkben, testünkben, amit le kell romboljunk és erre kapunk segítséget és erőt Istentől. Ebben a hűséges munkában és szolgálatban, amikor a Szent Szellem egy dologban világosságot ad a bűn természetére, és az le lesz rombolva, kapunk arra lehetőséget és erőt a jót tenni.
Amikor jön a világosság a sötétségbe, akkor a sötétség szűnni kezd, az igaz világosság már felragyog, egészen addig, amíg dél teljes világosságával tündököl az égen és ragyogja be életünket. Egy ilyen átformált élet lehet áldás és segítség minden ember számára a földön, minden követelés és elvárás nélkül. Isten szeretete, amely minden értelmet felülhalad, ad reménységet és életet minden ember számára.
Péld. 4:18. „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”